Soha ne kérjük, hogy válasszon közöttünk és a saját édesanyja között
Előfordul, hogy egy feleség és egy anyós nem találják meg elsőre a közös hangot, azonban felnőtt emberek vagyunk és ugyanúgy, feltétel nélkül szeretjük ugyanazt az embert, csak másképp. Épp ezért kell képesnek lennünk arra, hogy túltegyük magunkat a kezdeti ellenszenvünkön és megbarátkozzunk egymással. Biztosan lesznek súrlódások, félreértések közöttünk, hiszen idegenek vagyunk, akiknek össze kell szokniuk, de képesek vagyunk rá, hogy megtegyük ezt a párunk kedvéért, ahelyett, hogy választási helyzetbe kényszerítenénk.
Soha ne akarjuk, hogy a barátnőnk legyen
Nagyszerű, ha az ember lánya mindent meg tud beszélni a párjával, de azért ügyeljünk arra, hogy ne a párunk legyen az egyetlen „barátnőnk” is egyben. Ha ugyanúgy beszéljük meg vele az ügyeinket, mint ahogy a legjobb barátnőnkkel tennénk, az hosszú távon nem biztos, hogy jót tesz majd a kapcsolatunknak és könnyen lehet, hogy kényelmetlenül érzi majd magát ebben a helyzetben.
Ne várjuk el tőle, hogy ne lássa meg a többi nőt
Hiszen mi sem vakulunk meg azért, mert kiválasztottuk életünk párját: ugyanúgy meglátjuk, ha egy férfi jóképű, legyen szó ismert emberről vagy csak egy idegenről az utcán. Kezeljük ezeket a helyzeteket is felnőtt módjára, hiszen ha az utcán sétálva látjuk, hogy megakad a szeme egy csinos nőn, nem azt jelenti, hogy nem mi vagyunk számára a legfontosabbak, az pedig főleg fontos, hogy ne tegyünk egyenlőségjelet a hűtlenség és aközött, hogy ha értékeli a másik nem szépségeit.
Soha ne kérjük, hogy adja fel a szenvedélyét
Mikor beleszeretünk valakibe, akkor azt is szeretjük benne, amiért lelkesedik, és azzal együtt fogadjuk el. Nem várhatjuk el, hogy miattunk feladjon valamit, amiért odavan, amiért szenvedélyesen dolgozik, amit élvez. Próbáljunk inkább osztozni vele ebben, legyünk nyitottak, ahelyett, hogy azt szeretnénk, hogy feladja értünk azt, amit szeret.
Ne kérjük, hogy hanyagolja a barátait a kedvünkért
Mindannyiunknak van előélete, amelynek a barátok, a nagy baráti társaság is a részét képezheti. Mikor új kapcsolatba lépünk, eleinte csak egymásra koncentrálunk, eljön azonban az idő, amikor tágítjuk a határokat és már társaságba is szívesen járnánk együtt. Ezen a téren is törekedjünk az egyensúlyra, ne akarjuk, hogy párunk lemondjon a saját társaságáról, ahogy mi sem szeretnénk a sajátunkról. Az is fontos, hogy továbbra is legyenek külön programjaink, hiszen mindenkinek szüksége van a barátaira.
Ne várjuk el, hogy a kapcsolatunk minden apró mozzanatára emlékezzen
Kétféle ember van, aki emlékszik egy kapcsolat minden apró részletére és bármikor fel tudja idézni és az, aki kevésbé emlékszik a részletekre, de nem jelenti azt, hogy ne lenne számára ugyanolyan fontos és ne lennének ugyanolyan mélyek az érzelmei. Könnyen lehet, hogy míg mi az előbbi kategóriába tartozunk, párunk nem tudja felidézni az összes beszélgetésfoszlányunkat. Ne haragudjunk ezért rá, ne várjuk el tőle, hogy rosszul érezze magát emiatt, egyszerűen fogadjuk el, hogy nem vagyunk egyformák.
Ne kérjük, hogy más ember legyen
Úgy szerettük meg, ahogy volt, ne akarjuk átalakítani, ne akarjuk jobban a képünkre formálni. Sose kérjünk olyasmit a párunktól, akivel az életünket akarjuk leélni, hogy adja fel a saját személyiségét a kedvünkért, hiszen akkor már nem az az ember lesz, akit megszerettünk és könnyen lehet, hogy ezzel komoly szorongást okozunk neki. Szeressük és fogadjuk el egymást úgy, ahogy vagyunk.
Forrás: ridikul.hu